Búcsú 40 év után

Községünk fogorvosa volt négy évtizeden át Dr. Berényi Sándorné, vagy ahogyan még ismerhetjük, lánykori nevén: Dr. Gelencsér Zsuzsanna. Érdemes lenne statisztikát készíteni arról, hányféle fogazatot látott, mennyit kezelt az évek során. Szerkesztőségünk ezúttal kíván a hálás páciensek nevében a doktornőnek tartalmas, derűs, nyugalmas, pihentető nyugdíjas éveket, jó erőt, egészséget, hosszú életet!

Vas megyei vagyok, Szombathelyen születtem. A középiskola elvégzése után Pesten, a fogorvosi egyetemen diplomáztam.
Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg férjemmel, aki már Somogyban dolgozott, mint állatorvos. Miután összeházasodtunk, én is ide költöztem.
Másfél évig Marcaliban dolgoztam a gyermekfogászaton. Akkor még hetente vittek ki autóval bennünket asszisztensnőmmel együtt az iskolákba.
Alig két évvel második lányom születése után kerültem Kéthelyre, és itt dolgoztam több, mint 40 évig mint a falu első fogorvosa.
A rendelés ugyanott folyt, ahol jelenleg is van a rendelő. Természetesen a felszereltség nem volt olyan, mint a jelenlegi, az évek során fokozatosan modernizálódott és szépült.
Öt asszisztensnőm volt a hosszú idő alatt, legtovább Horváthné Deák Margit /25 évig/, aki jelenleg is a kéthelyi rendelőben dolgozik.
Szerettem a munkámat, az itt élő embereket, mindig a legjobb tudásom szerint igyekeztem dolgozni. A család mellett - három lányom van - a rendelő volt a második otthonom, pedig nem volt mindig könnyű feladat helytállni.
Végül is elérkezett a nyugdíj ideje. Még nem rázódtam bele igazán. Meg kell szoknom az állandó otthonlétet, ami Somogyszentpálon, mivel ott lakom, nem olyan egyszerű. Behatároltak a lehetőségek. Sokat olvasok és kézimunkázom. Nagyon várom már a tavaszt, hogy kimehessek a kertbe, hiszen a kertészkedés mindig is kedvelt elfoglaltságom volt.
Hiányzik a rendelői munka, a munkatársak, az emberekkel való foglalkozás, a beszélgetések. Jó érzés, hogy Kéthelyen járva mindig örömmel fogadnak.