Június 4-én ezer éves országunk megcsonkítására emlékezünk.
Éljen bennünk ma úgy Trianon, mint Mohács: nemzetünk egyik visszafordíthatatlan tragédiája. Vagy gondoljunk rá úgy 89 év távlatából, ahogy a 150 éves török megszállás alatt mertek gondolni Mohácsra eleink, akik végül megváltoztatták a megváltoztathatatlant.
De a legfontosabb, hogy legyen bennünk bátorság beszélni róla, hogy merjük levenni a kötést nemzetünk legnagyobb sebéről.
Bátorításként most azok az emberek szólaljanak meg, akik kezében, vagy honfitársaik kezében volt a toll, amivel a határokat meghúzták: amerikai, angol, francia államférfiak. Bennük megszólalt a lelkiismeret, bennünk szólaljon meg a gyász és a fájdalom hangja.
Herbert H. Asquith, volt angol miniszterelnök: "Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye."
Francois Mitterand francia államelnök: "Ami Trianonban történt, az mocskos dolog volt".
Franklin D. Roosevelt amerika elnök: "Amikor Wilson elnök látta a békeszerződések igazságtalanságát, bizonyára csak azért fogadta el, mert meg volt győződve arról, hogy ezeket a hibákat néhány éven belül kijavítják".
W. Churchill: "Új európai háborút készítenek elő azok, akik nem akarják revidiálni a trianoni sérelmeket."
Henri Pozzi francia politikus, 25 éven át a párizsi román követség munkatársa, aki személyesen részt vett a béketárgyalásokon: "Pasics, Masaryk, Benes és Bratianu, de különösen Wilson és Clemenceau olyan játékot játszottak, mely a világtörténelem szégyene lesz. Térképek meghamisításával, okmányok megcsonkolásával és városi lócsiszárhoz illő fogásokkal operáltak. A tisztelt grémium volt annyira agyalágyult, hogy így rá lehetett szedni."
Lloyd George brit miniszterelnök, a trianoni békediktátum egyik megalkotója: "A trianoni békeszerződés elfogadásakor megtévesztés áldozata lettem."
| 
Nyomtatható verzió