Egy profi Kéthelyről

Riport Berta Melindával, a Ferencváros kézilabdázójával

Bevallom őszintén – bár kissé pironkodva -, nem voltam soha ügyes labdajátékokban, ezzel magyarázom, hogy érdeklődésem, hozzáértésem amatőr szinten is átlagon aluli. De a minap meghallottam a munkahelyemen beszélgető kollégáimtól, hogy valaki a falunkból első osztályon, a Fradiban kézilabdázik. Ha ez még az én – labda ellen beoltott – kíváncsiságomat is felkelti, akkor nyilván az átlagkéthelyi olvasókat érdekelni fogja. E-mailben tettem fel kérdéseimet Melindának.

• Egy fiatalt az idősebbek mindig úgy azonosítanak, hogy megkérdezik, kinek a lánya? Kérlek, mutatkozz be pár sorban!
• Berta István kisebbik lánya vagyok, 1981-ben születtem Marcaliban. Kéthelyen, az Ifjúság utcában nőttem fel.
• Itt jártál általános iskolába? Ki volt a testnevelő tanárod? Már akkoriban megmutatkozott tehetséged a kézilabda iránt?
• Igen, Kéthelyen jártam általános iskolába, ott kezdtem kézilabdázni. Ha lehet azt mondani, ez a sport volt a legnépszerűbb akkor a suliban. Nagy Gábor tanár úr volt az edzőm, nála tanultam meg a kézilabda alapjait. Hamar felkerültem a nagyokhoz, talán emiatt is nevezett el a tanár úr Mininek, és ez a név a mai napig rám ragadt.
• Csak nem édesapádtól örökölted a labdaérzékenységedet?
• Igen, szerintem apukámtól, aki nagyon jó focista volt, a balkezemet meg - ahogy anyukám szokta mondani - tőle örököltem, ugyanis mindent balkézzel csinálok.
• Hová jártál középiskolába? Mivel foglalkozol, amikor nem sportolsz, vagyis mit dolgozol?
• Zalaegerszegre jártam középiskolába, és ott is folytattam a kézilabdát, suli után minden nap edzésre jártam. Nem volt könnyű, mert mire visszaértem a kollégiumba, a többiek már végeztek a tanulással, én akkor kezdtem. Csak a kézilabdával foglalkozom, profi sportoló vagyok, napi 2 edzésem van, hétvégén pedig meccsek. Emellett nem lehet dolgozni. Időközben elvégeztem a középfokú edzőit, és jelenleg angol nyelven tanulok.
• Milyen az élete egy első osztályú profi sportolónak?
• Sokan azt gondolják, könnyen vannak a sportolók, hát én ezt megcáfolnám. Nagyon sok lemondással jár. Minden meccs hétvégén van, nekünk nincsenek ünnepnapok, legyen az márc.15. vagy húsvét, karácsony. Ha úgy van a mérkőzés, például legutóbb Szilveszter napján és jan. 1-jén is edzettünk. Szabadságot nem vehetek ki, nekünk nyáron van egy hosszabb, 1 hónapos szünet.
• Vannak-e szabályok? Mikor lehet lazítani, bulizni?
• Hála Istennek, mivel apukámtól örököltem az alkatomat, diétáznom nem kell. De aki hajlamos a hízásra, annak oda kell figyelni, minden héten van mérlegelés, és a súlyunkat tartani kell. Figyelek rá, hogy amennyire lehet, egészségesen táplálkozzak, és hogy elkerüljem a betegségeket, vitaminokat szedek. Persze az alkoholtól és cigitől is tartózkodni kell. Éjszakázás – mivel hétvégén vannak a meccsek - csakis meccs után lehetséges, és néha jól is esik egy hosszú hét után, de ritkán fordul elő. Az biztos, ha az edző megtudná, hogy meccs előtt buli volt, kemény pénzbüntetés várna arra a valakire.
• Milyen eredményeidről mesélnél szívesen a kéthelyi gyerekeknek?
• Amire legbüszkébb vagyok, hogy a Junior válogatottal részt vehettem a hazai rendezésű Világbajnokságon, ahol 2. helyezést értünk el. Voltam Magyar Kupa 3. helyezett, Magyar Bajnokság 2. helyezett, Ifjúsági Bajnokságban 1. helyezett.

• Milyen gyakran látogatsz haza Kéthelyre? Vannak itt barátaid, akikkel jelenleg is tartod a kapcsolatot?
• Sajnos nem sokat, egy vagy két havonta járok haza. Barátaim nem sokan maradtak, két volt osztálytársammal tartom a  kapcsolatot, már csak a szüleim és a rokonságom maradt, akikhez mindig szívesen megyek. Nagyon szeretek hazajárni, kikapcsolódás nekem, mikor végre hazajutunk a nagyvárosból. Szerettem Kéthelyen suliba járni, és a kézilabdát is ott szerettem meg, bár ahogy hallom, kicsit megváltozott az iskola és a tanári kar is.
• Mik a terveid a jövőben?
• Terveim? Hála Istennek, van kivel tervezni a jövőt. Még játszani 2-3 évet, akár külföldre is kimenni, és ott kézilabdázni, nyelvtanulás szempontjából mindenképpen nagyon jó lenne. Az angol nyelv, ami nagyon érdekel, később ezzel foglalkozni, vagy kicsikkel, és ugye ezáltal a sporthoz is közel maradhatnék.
• Kedves Melinda, nagyon büszkék vagyunk rád! Jó erőt, egészséget, látványos sikereket kívánunk neked a játékhoz, és jövőbeli terveid megvalósulásához!