Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·Vízkereszttől - húshagyókeddig
·2021. március 15.
·A leendő elsős kéthelyi tanítók levele
·Reményekkel telve kezdtük az új évet
·Helyi értékeink gyűjteménye, a Kéthelyi Települési Értéktár 2020/2021
·100 éves Kéthely Hamvad nevű falurésze
·Home office
·Betekintés a Szociális Szolgáltató Központ hétköznapjaiba
·Távoktatás egyetemista szemmel
·Középiskolás vélemények a tantermen kívüli, digitális oktatásról
·Kéthely és Balatonmáriafürdő települések közötti kerékpárút fejlesztése
·Sikeresen pályáztak a kéthelyi polgárőrök
·1%
·Gyászhír

Emlékezés

Dr. Jandrics István, községünk díszpolgára most lenne 85 éves

Dr. Jandrics István ifjúkorában

85. születésnapján sajnos személyes beszélgetésre már nem ülhetünk le a sokunk által tisztelt és szeretett Pista bácsival, Dr. Jandrics Istvánnal, mert bár hihetetlen, de már két éve nincs közöttünk. Életútjának felidézésével emlékezhetünk csupán rá, nem kérhetjük már bölcs tanácsait.

A Jandrics család nem volt tősgyökeres kéthelyi, 1934-ben költöztek községünkbe az édesapa betegsége miatt Budapestről. Pista bácsi 1924. március 11-én született Kispesten, az iskoláit is ott kezdte, de az elemi iskola utolsó osztályát már Kéthelyen végezte. Polgáriba Marcaliba járt, majd ezt követően egy évig latint tanult a helyi káplántól, Parraghy Bélától. Középiskolai tanulmányait csak ezután folytatta a veszprémi piarista gimnáziumban, ahol német, latin és ógörög nyelvet is tanult. A család nem túlságosan jó anyagi helyzete miatt iskoláztatási költségeihez Hoss József veszprémi prelátus is hozzájárult. 1944. május 4-én leérettségizett, és ősszel megkezdte magyar-latin szakos tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A háború miatt már az első szemesztert sem fejezhette be, ugyanis, 1944 karácsonyán be kellet vonulnia. Néhány hónappal később, 1945. március 31-én Szlovéniában, Magasfok településen orosz fogságba esett. Időközben Kéthely frontközség lett, a falu lakóinak ideiglenesen el kellett hagyni lakhelyüket. Szülei Vörsre menekültek, mert ott voltak a családnak rokonai. Édesapja ott is halt meg váratlanul 1945 tavaszán, röviddel azelőtt, hogy visszatérhettek volna Kéthelyre.

Pista bácsi idős korában ismerőseinek, tanítványainak gyakran idézte fel fogsága élményeit, melynek nagy részét a grúziai Rusztaviban töltötte. Fogolytársa volt egyik falubelije és barátja, Viant Ferenc is, akinek barátsága haláláig elkísérte. A láger fizikai megpróbáltatásait szellemének frissen tartásával próbálta ellensúlyozni, s elviselhetőbbé tenni úgy, hogy fogolytársainak és az orosz tiszteknek latinórákat tartott. Szívesen emlékezett vissza a kellemes orgánumú színészre, Bodor Tiborra, aki szintén fogolytársa volt, s aki versmondással enyhítette a rabság kínjait. Pista bácsi a fogságból negyven hónap után, 1948. június 26-án szabadult. Egy hónap múlva, augusztus 28-án lefogyva, betegen érkezett haza Kéthelyre. A lágerben szerzett betegségeinek egy része elkísérte egész élete során.

Szabadulása évében, 1948-ban megkezdte tanulmányait a Veszprémi Hittudományi Főiskolán, ahol két szemesztert végzett el. A fogságban legyengült szervezetét megtámadta a tüdőbetegség, emiatt hosszasan gyógykezelték az irgalmas rend kórházában. A második tanévet már nem tudta elkezdeni, mert orvosai nem javasolták a közösségbe való visszatérését, és édesanyja nehéz anyagi helyzete sem tette ezt lehetővé. Munkát keresett, s talált is, az 1950 őszén megalakuló tanácsnál. Itt rövid ideig dolgozott, hamarosan átkerült a Marcali Járási Tanács pénzügyi osztályára. Munkája mellett 1956-1961 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogi Karán folytatott tanulmányokat. A jogi diploma megszerzése után a járási tanács titkárságvezetője lett. 1973-ig dolgozott a járási tanácsnál, majd a kéthelyi Aranykalász Tsz-nél vállalt jogászi állást, s itt dolgozott egészen 1983 végéig, amikor nyugdíjazását kérte.

Pista bácsi érdeklődése az 1980-as évek második felében fordult a helytörténet felé. Óriási tudását és műveltségét mindig a közösség érdekében kamatoztatta. Oroszlánrésze volt Kéthely történetének megírásában, melyhez kiterjedt levéltári és szakirodalmi kutatást végzett. Később még részletesebben foglalkozott a falu középkori történetével, melyről tanulmányt írt. Önálló kötetekben dolgozta fel a helyi katolikus népoktatás történetét és a második világháború kéthelyi eseményeit is. Sokáig nem akarta lejegyezni a súlyos betegségét okozó grúziai hadifogsága eseményeit, keserű emlékeit, 2002-ben azonban az egykori fogolytárs és barát, Viant Ferenc kérésére, fia és többek biztatására, unokáinak ajánlva mégis megírta hadifogságának történetét is.

Pista bácsi kedvenc időtöltése volt az olvasás és a fordítás németből, valamint latinból. Latintudása a környék helytörténészei számára nélkülözhetetlen volt. Nemcsak saját örömére fordított tehát, hanem mások hasznára is. Marcalinak és több környékbeli községnek, Balatonberénynek, Balatonszentgyörgynek, Vörsnek középkori okleveleket, urbáriumokat, plébániatörténetet fordított, de lefordította a török idők egyik kordokumentumát, az andocsi misszió jelentését. E fordítások nélkül a községek helytörténészei nem tudták volna megírni községtörténeti munkáikat. Kéthely História Domusának, azaz a kéthelyi plébánia emlékiratainak fordítása is az ő nevéhez fűződik. Ez a kézirat fontos forrása a község 18-19. századi történetének. Öt éve Pista bácsi kérésünkre leírta visszaemlékezését, amit Hatvan évvel ezelőtt történt címmel sorozatként közölt a Kéthelyen újság.

Tudjuk, szerette a gyerekeket és a fiatalokat, s amíg az egészsége engedte, szívesen foglalkozott is velük. Nyugdíjas éveiben sok kéthelyi és környékbeli gyermeknek, fiatalnak, de felnőtteknek is adott német- és latinórákat, pótolva az iskolai nyelvoktatás hiányát. Szakszerű jogi és bölcs emberi tanácsait sokan vették igénybe hivatalos ügyeik intézésénél. Hatalmas tudásával, műveltségével, megfontoltságával hosszú ideig volt hasznára a kéthelyi közéletnek, volt egyházközségi elöljáró, tanácstag és később önkormányzati képviselő is. A községért végzett munkáját az önkormányzat Díszpolgári címmel ismerte el.

Felesége, Ilonka néni 2006 őszén bekövetkezett halála után, élete utolsó hónapjait Marcaliban töltötte, fia és unokái körében, s ott is hunyt el 2007. március 19-én, de örök álmát feleségével együtt a kéthelyi temető hársfái alatt alussza.

Hadifogságom című könyvének megjelenése alkalmából 2003-ban a vele készült interjúban ránk hagyott üzenete így szól: „Mindig embernek maradni. Nem az egyén a fontos, hanem a közösség. Nem magunkért, hanem másokért kell élni.”

Balla Mária
(2009. I.szám Tavasz)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Boszibál ismét
(2020. I.szám Tavasz)
·Húsvéti faluközpont-díszítés
(2018. I.szám Tavasz)
·Karácsonyi ünnepkör
(2015. IV.szám Tél)
·Civil szervezetek által elnyert pályázatok
(2015. III.szám Ősz)
·Húsz éve áll a könyvtár élén Kovács Lajosné könyvtáros
(2013. IV.szám Tél)
·Önkormányzati tájékoztató
(2011. I.szám Tavasz)
·Már a 4. Arany Páva!
(2010. III.szám Ősz)
·A Kéthelyért Egyesület éves beszámolójából
(2008. II.szám Nyár)
·Karácsony Ünnepén (részlet)
(2005. IV.szám Tél)
·Őszi évfordulók
(2004. III.szám Ősz)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.07 msodperc