Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Le a cipőkkel! Elkészült!
·Aranysakál és róka “létük” csúcspontján
·Németh István nyomdokain
·Megújul a szőlőhegyi kápolna
·Önkormányzati hírek
·Huszonöt éve, 1996-ban alakult meg a sakkszakkör
·Hírek a Települési Értéktár tájáról
·Az újrakezdés sokszor a legjobb döntés az életben
·Annus néni 95 éves
·Sakkhírek
·Nyári táborok az általános iskolában - Hasznos ismeretek
·Kalandozó tábor – két turnusban
·Német nyelvi tábor
·Léna virágoskertje és ami mögötte van…
·Egy fiatal fotós Kéthely értékeinek nyomában

Rózsi néni emlékei

A kis Jézus születésnapja előtt felidézzük Nagy Kálmán Józsefné segítségével, hogy 50-60 évvel ezelőtt hogyan, milyen körülmények között várták Kéthelyen a születendő gyermekeket. Nehezebb körülmények, szigorú szabályok között, nagy szenvedéssel, mégis több kisded látott napvilágot, mint napjainkban.

IV. rész: A születés és keresztelés

Régen falun nem voltak a fiatal házasok elkényeztetve. Az édesanya az utolsó napig dolgozott, sokszor a nehéz mezei munkában érték a fájdalmak. Első dolga volt gyorsan mosakodni, közben a férj ment a bábaasszonyért, és nem kórházban, hanem a saját ágyában szült az anya. De még tüzet kellett rakni, fazékban vizet melegíteni, tiszta ágyneműt húzni. Volt kis fateknő, amit fürdős teknőnek neveztek. Minden szükséges kellék - kis ing, pelenka, tollból készített négyszögletes vánkos, köldökelkötő, vánkos kötő – odakészítve várta a jövevényt. Fiúnak kék színű, lánynak rózsaszín.
Megérkezett a bábaasszony, akit „gólya néninek” is neveztek, főleg a gyerekek számára. A mi falunkban Tolnainé, Böske néni volt a bábaasszony. Kicsi termetű, vékonyka, de nagyon ügyes és felelősségteljes teremtés volt. Ha úgy látta, nehezen megy a szülés, hívta az orvost. Az akkori orvosunk, dr. Batáry Károly is nagyon jó szülész volt, és akkor ketten vezették le a szülést. Amikor a kis jövevény felsírt, minden fájdalom elmúlt. Megfürösztötték a kis teknőben, de a vízbe szép, fehér, puha ruhát tett a bába néni, úgy mosogatták meg a babát. Az édesanyát is ellátták, tisztába rakták. A bábaasszony a mellét átmasszírozta, figyelte, hogy lesz-e teje. Amikor a kicsit vánkosba bepólyálták, odatette az édesanyja szíve felől, hogy érezze az anyja szívdobogását.
A bábaasszony 8-10 napig visszajárt füröszteni, mindent megtanítani az édesanyának és segíteni.

Három csecsemő 1939-ben

A kisbabát addig sehova nem vihették ki, amíg meg nem keresztelték. És ez csak pár nap vagy egy hét, mert mindig úgy tartották, először is az Isten házában legyen a gyermek. Addig nem mutatták meg a kisbabát senkinek, nehogy megigézzék.
A keresztszülőket előre meghívták, akiket már akkortól komának, komaasszonynak szólítottak. Ők hozták az ünnepi ebédet, amit paszitnak neveztek. Ennek a tartalma húsleves, csirkepörkölt nokedlival, sült húsok, és nem sütemény, hanem kemencében sült kuglóf, diós, mákos, kakaós, amit cserépedényben sütöttek meg. Rétes sem maradhatott ki a paszitból. Ezt akkor is, de még most is a nagymamák sütötték. Mikor már az édesanya is felgyógyult, akkor legtöbbször vasárnap, mise után tartották a keresztelőt.
Otthon, induláskor a kisbabát hófehér ruhába, szép, fodros, csipkés vánkosba, fehér fejkötőbe öltöztették, fehér zsebkendővel fedték a kis arcát, és szép, díszes, kivarrott, fodros paplannal letakarták. A nagyszülők kikísérték az utcáig, ezekkel a szavakkal: Vigyétek Isten hírével!
A keresztmama az ölében vitte a gyermeket, úgy mentek a templomba. A misén már ott kellett lenni, a sekrestyében vártak, ott imádkozott a pap értük, úgy indultak a keresztkúthoz.
A bába néni is velük ment a templomba. Ő segített mindenben a papnak a keresztelő alatt.
Amikor a keresztelés megvolt, akkor az oltár elé letérdelt az édesanya, és a pap imádkozott őérte is, ezt kiavatásnak nevezték. A szertartás végén áldást kaptak, és indultak hazafelé. Akkor már megmutatták a kis újszülöttet a kíváncsiskodóknak, mert már nem volt pogány, hanem keresztény.
Otthon a kapuban várták a nagyszülők, a rokonok, és a keresztmama ezekkel a szavakkal köszönt: Dicsértessék a Jézus Krisztus, meghoztuk a megkeresztelt báránykát. Akkor a nagymama és a nagypapa vihette be a házba, amit így mutattak meg az új családtagnak: Ez lesz a te otthonod, légy benne mindig boldog!

Anya gyermekével
Nagy Kálmán Józsefné írásaiból válogatta Balázs Andorné
(2008. IV.szám Tél)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Kéthelyi mesterek - Mika Szabolcs, a preparátor
(2020. I.szám Tavasz)
·A Kéthely SE hírei
(2017. IV.szám Tél)
·Az iskola szülői szervezetének őszi, téli munkája
(2016. IV.szám Tél)
·„Én nem a győztest éneklem”
(2015. II.szám Nyár)
·Falu karácsonya 2012.
(2012. IV.szám Tél)
·Önkormányzati tájékoztató
(2012. I.szám Tavasz)
·Megnyitotta kapuit az iskola
(2009. III.szám Ősz)
·Bemutató tanítás az iskolában
(2008. I.szám Tavasz)
·Új szociális szolgáltatások Kéthelyen
(2006. IV.szám Tél)
·A Petőfi Művelődési Ház programjai
(2004. III.szám Ősz)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.10 msodperc