Vietnámi élményeim

2008. október 16. – november 4.

Havanecz Bianka kéthelyi középiskolás sakkozó októberben, Vietnámban, a Korcsoportos Ifjúsági Világbajnokságon képviselte hazánkat. Tapasztalatait élménybeszámolóban osztja meg velünk.

Bianka és az eddig megszerzett trófeák

Megérkezés Vietnámba. Ez a két szó nagyon hosszúra sikeredett a valóságban. Még csütörtökön délután fél 4-kor volt Ferihegyen a csapattalálkozó (4 lány, 2 fiú, 5 felnőtt), ahonnan Frankfurtba repültünk. Péntek reggelre értünk a katari Dohába, de ekkor még az út felénél sem voltunk. Onnan Saigonba 18:40-re érkeztünk, ahol már vártak bennünket a Hungary feliratú táblával.

3 órás buszozás után jutottunk a Vung Tau-ban lévő szálláshelyünkre. Ez az út gyorsan eltelt, mert nagyon izgalmas volt. Életünkben annyi robogót nem láttunk, ráadásul nem zavarta őket sem a piros lámpa, sem a sávok menetiránya. Minden pillanat életveszély volt valamelyik kétkerekes számára, ráadásul több járgányon 3 személy is ült.

A szállodában vacsorával vártak minket, és kb. 11 körül már ágyban lehettünk. A szálloda előtt és bent is ki voltak rakva az itt lakó csapatok zászlói, ám a magyar zászlón felül volt a zöld. Ahogy ezt mutatta nekik a csapatvezetőnk, azonnal lekapták és nagy sajnálkozás közepette máris megfordították. Így már jól mutattunk a kanadaiak, izraeliek és ausztrálok mellett. Több szállodában helyezték el a versenyzőket. Volt 2 napunk a kezdésig, hogy akklimatizálódjunk, de elég nehéz volt. Nagyon magas ott a páratartalom és még hozzá a 38-40 oC. Alig kaptunk levegőt. Amíg a versenyteremhez értünk (10-12 perc), 5-ször leizzadtunk.

A tengerpart felfedezése közben forgatott rólunk a vietnámi országos televízió. Több gyerektől interjúkat is kértek. Csodálatos volt a helyünk, a szálloda közvetlenül a tengerparton. Finoman főztek, ötféle főételből választhattunk, amelyben európai ízlésű ételek is voltak. A leveseik nagyon érdekes, ragasztószerű állagúak, na, ezekből nem sokat ettem.

Folyamatosan érdeklődtek az ottani szervezők, hogy minden rendben van-e. Szóval nagyon kedvesek voltak, jó benyomást tettek ránk.

Elérkezett a verseny hivatalos megnyitójának az ideje. Az ünnepség pazar volt. Látványos díszletek, koreográfiák, előadások után egy óriási, 20 perces tűzijáték következett. Másnap délután fél 4-kor kezdtük a partit klimatizált versenyteremben, mégis nyomott bennünket a levegő.

Hatalmas élmény számomra, hogy ennyi nemzetiség, szinte a világ összes országából jött résztvevő egy teremben, egymás mellett, ill. egymással szemben foglalt helyet. Érdekesség volt nekem, az a szokás ilyen világversenyeken, hogy a játékosok megajándékozzák egymást. Mi is vittünk Hungary-s képeslapokat, rátétes könyvjelzőket. A versenyidő alatt volt egy nap szünetünk, amikor kirándulni vittek bennünket a közeli látványosságokhoz. Gyönyörű helyeken jártunk.

A napi programunk elég fárasztó volt szellemileg, hiszen délelőtt felkészülés a partira, délután pedig a játszmák, amik 3-4 órásak voltak. A 11. forduló után elérkezett az eredményhirdetés és a záróünnepség napja. Nem minden sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de sokszor csak egy hajszálon múlt a győzelem. A pontjaim alapján a középmezőnyben végeztem. Tulajdonképpen nem szabad elégedetlennek lennem, hiszen elég húzós volt, mivel mindenhonnan az ország legjobbjai érkeztek.

A záróünnepségnek is megadták a módját. A szállodában kis ajándékokkal búcsúztak tőlünk.

Bianka Vietnámban, a világbajnokságon Vietnámban

A hazafelé út is kalandosra sikeredett. Lekéstük a repülőgépet, de nem a mi hibánkból. Fél órával később érkezett meg a buszunk egy tanulósofőrrel. A péntek délutáni dugóból kikeveredve kb. 5-10 perccel érkeztünk később a reptérre, mint kellett volna, így nem engedtek minket felszállni a gépre. Szóval ottmaradtunk Ho Si Minh-városban. A nagy ijedtség után a szervezőktől jött valaki és elismerték hibájukat, így állták a következő 3 nap szállás és étkezési költségét, valamint a repülőjegyek árát is. Ez a 3 nap volt a legjobb. Stressz, izgalom nélkül, csak kikapcsolódtunk, kirándultunk, vásárolgattunk és hülyéskedtünk.

Hatalmas élményekkel és sok tapasztalattal tértem haza, amit remélem, majd a későbbiekben kamatoztathatok a sakk terén.

Befejezésül szeretném megköszönni a támogatását mindazoknak, akik lehetővé tették nekem, hogy részt vehessek ezen a világversenyen Vietnámban.

Havanecz Bianka