Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Le a cipőkkel! Elkészült!
·Aranysakál és róka “létük” csúcspontján
·Németh István nyomdokain
·Megújul a szőlőhegyi kápolna
·Önkormányzati hírek
·Huszonöt éve, 1996-ban alakult meg a sakkszakkör
·Hírek a Települési Értéktár tájáról
·Az újrakezdés sokszor a legjobb döntés az életben
·Annus néni 95 éves
·Sakkhírek
·Nyári táborok az általános iskolában - Hasznos ismeretek
·Kalandozó tábor – két turnusban
·Német nyelvi tábor
·Léna virágoskertje és ami mögötte van…
·Egy fiatal fotós Kéthely értékeinek nyomában

60 évvel ezelőtt történt

Homályos közelmúlt, nekünk már könyvbe írt történelem, vagy nagyapáinktól, apáinktól hallott legenda csupán. De élnek még közöttünk olyanok, akik megélték. Nekik emlékezés, a fiataloknak okulás végett szedte fejezetekbe Dr. Jandrics István, Pista bácsi a kereken 60 évvel ezelőtt Kéthelyen történteket.

I.

Van olyan múlt, amely nem mögöttünk, hanem előttünk áll: köztünk és a jövőnk között. Előttünk áll, hogy emlékezzünk rá, a megpróbáltatásokkal teli éveinkre, amikor a naptár 1944-et mutatott. A második világháború negyedik éve volt ez, ami mély nyomot hagyott községünk lakosságának életében. Sok-sok fájó emléket őrzünk abból az időből, ezek közül igyekeztem néhányat kiragadni…

Április volt. A rossz közellátás és az egyre gyakoribb megszorítások - például a jegyrendszer - miatt csaknem mindent, a városokban a kenyeret, lisztet, cukrot, zsírt, a falvakban a petróleumot, de még a cipőtalpat is jegyre lehetett kapni. A lakosság hangulata rendkívül feszültté vált. Ezt bizonyítja M. G. mészkereskedő esete is. A volt Ady Endre (akkor Szent Imre) utcai lakos - amint a Somogyi Újság akkor írta: "…Ki akarta végezni a községi bírót, Balázs Lajost, mert nem kapott cipőutalványt." Csapkodta előtte az asztalt, majd nekirontott a bírónak. A feldühödött személyt a kaposvári bíróság egy hónapi fogházbüntetésre ítélte. A hangulatot tovább feszítette a Jurcsek-féle terménybeadási rendszer. Ez - hasonlóan a későbbi, 1950-es évekbeli "padlássöprés"-hez - azt eredményezte, hogy a gabonát termelő gazdának boltban kellett (ha volt) kenyeret vásárolnia.

A rendkívül rossz hangulatot csak fokozták a mind gyakoribbá váló, községünk légterét érintő amerikai berepülések. Április 3-án történt a második világháború Budapestet érintő első légitámadása is. A hazánkba érkező gépek - a Liberátorok - nagy többségükben községünk fölött haladtak el, mély zúgásukat már több 10 km távolságból is hallani lehetett. A gépek morajától síró 3-4 éves gyerekeket a szülőknek a lakásban kellett tartaniuk.

Az érkező repülők bombáinak "szele" községünket először 1944. április 12-én érte. A Kéthellyel határos somogyszentpáli legelőre harminc (!) bombát dobtak le. A bombák megölték a kanászt és elpusztítottak sok sertést. Három hónappal később Kéthely és Balatonkeresztúr határában tíz bombát szórt le egy amerikai kötelék. Ekkor érte találat községünk észak-keleti részén a földben húzódó olajvezetéket. A magasra csapó lángcsóvára és füstoszlopra bizonyára még emlékeznek az idősebbek.

Az ellenséges repülők érkezéséről a községháza szirénája és a templom harangjának kongatása értesítette, riasztotta a lakosságot. A légiriadó végét a nagyharang rendes hangja jelezte. A riasztást végző harangot később (nyáron) a toronyból ledobták és elvitték azzal az indokkal, hogy belőle ágyút öntenek.

Borzolta az idegeket abban az időben a községünk légterében megjelenő, majd földre zuhanó, sérült repülőgépekből ejtőernyővel leszálló amerikai pilóták landolása. Június 16-án Kéthely észak-nyugati légterében földre ereszkedő ejtőernyősöket láttak. Rögtön mozgósították az idősebb fiúkat - leventéket -, akik Lőrincz István uradalmi főintéző, tartalékos főhadnagy vezetésével el is indultak, hogy a községünket nyugatról övező erdőben az ejtőernyősöket elfogják. De nem találkoztak velük, mert azok Balatonszentgyörgy és Sávoly határában értek földet.

1944 április-júniusa közötti időben községünk népe rendkívül szomorú események tanúja volt. A már korábban leszűkített gazdasági és társadalmi mozgástérben élő zsidó lakosság elkülönítése (ún. gettóba zárása) a keresztény lakosságtól, majd deportálásuk. Ez a népirtás Kéthelyt sem kerülte el.
Az 1944 április elején megjelent rendelet értelmében a zsidók sárga szövetből varrt, hatágú csillagot - ún. Dávid csillagot - voltak kötelesek nyilvános helyen felső ruhájuk bal oldalán viselni. E sorok írója emlékszik Müller Jenő pék-boltosra, aki a sárga csillag mellé az első világháborúban szerzett kitüntetéseit is kitűzte és azt mondta: "Így ítéljetek!" A május 13-án megjelent megyei alispáni rendelet szerint a tabi, lengyeltóti és a marcali járásban lakó zsidókat a Tabon felállított gettóba kellett szállítani. Községünkből június 4-én vitték el a zsidókat, 31 személyt vagoníroztak be a kéthelyi vasútállomáson. A gettóba zsúfoltakat július 3-án Kaposvárra szállították, innen Kassa érintésével két nap múlva érkeztek az auschwitzi haláltáborba.

Szomorú látvány volt, ahogyan lovas kocsin, illetve ökrök által vontatott szekéren vitték a zsidókat az állomásra, ők pedig titokban búcsúintésre emelték kezüket. Sajnos, voltak olyan személyek, akik örültek a történteknek, a látottaknak. A visszaemlékezés írója látta és hallotta, amint egy megtévedt asszony mosolyogva fazekát ütögette és a távozók felé ezt kiabálta: "Menjetek csak, libazsír helyett szezámolajjal kell főznötök és az lesz majd az igazi!" A II. világháború zsidó áldozatainak teljes névsorát a községünk főterén 1991. május 9-én felavatott hősi emlékmű őrzi.

Szólni kell a belföldi (nem a fronton dolgozó) munkaszolgálatosokról is. A marcali honvéd kiegészítő parancsnokság által 1944 tavaszán megalakított munkás század tagja volt Kéthelyről Guth László és Krausz Imre is. A század menedéket biztosított az oda behívott zsidó férfiaknak, őket nem deportálták. Így menekült meg a nevezetteken kívül a kéthelyi Fürst László is. Ő a Dunántúl egy másik munkaszolgálatos alakulatában dolgozott, szabadulása után Buzsákban telepedett le.

Az egyre gyakoribb és súlyosabb légitámadások miatt a kisgyermekes családokat a fővárosból (önkéntes alapon) vidékre költöztették. Elhelyezésüket a községi elöljáróságnak elsősorban a megürült zsidó lakásokban kellett megoldania. Kéthelyre 1944 nyarán két család érkezett. Őket Krausz József órás, zsidó kántor és Misner Margit lakásában helyezték el. Mindkét lakás a Hunyadi utcában volt.

1944-45-ben Kéthelyen még sok jelentős esemény történt. Ezekről később fogunk megemlékezni.

Dr. Jandrics István
(2004. II.szám Nyár)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Sikeresen pályáztak a kéthelyi polgárőrök
(2021. I.szám Tavasz)
·Nyári napközis táborok
(2019. II.szám Nyár)
·A Herman Ottó tanösvényen jártunk
(2016. I-II.szám Nyár)
·Munka, fejlődés, nyugalom
(2015. I.szám Tavasz)
·Húsz éve áll a könyvtár élén Kovács Lajosné könyvtáros
(2013. IV.szám Tél)
·A Művelődési Ház őszi hírei
(2010. IV.szám Tél)
·Tartalmas nyarat éltünk…
(2009. III.szám Ősz)
·Koszorúzás
(2007. II.szám Nyár)
·Március 15.
(2006. I.szám Tavasz)
·Mikulástól karácsonyig
(2004. IV.szám Tél)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.06 msodperc