Folytatódott a megmérettetések sora onnan, hogy az Általános Iskolások Kórusa az országos döntőbe jutott. Ezt 2008. 04. 05-én, Budapesten, a Néprajzi Múzeumban rendezték. Szerénytelenség nélkül mondhatom, helytálltunk: ezüst fokozatot kaptunk.
Örömre azonban nem sok idő maradt, mert a lányok - kiegészítve a középiskolásokat - az Asszonykórussal egyetemben már másnap Görgetegre utaztak, hogy a KÓTA országos minősítőjén bizonyíthassák tehetségüket. A zsűri névsorát megismerve – Olsvai Imre, Birinyi József, Budai Ilona -, az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Sírt, mert nagyon szigorú, s nevetett, mert nagyon igazságos bírálókat fogtunk ki. Aki itt bármilyen eredményt ér el, biztos nem érdemtelen arra. S hogy a verseny még izgalmasabbá váljon, elmondhatjuk, a szereplőgárda sem hétköznapi volt: Látrány, Szabadi, Kaposvár, Görgeteg, Zselicszentpál…
Először a fiatalok léptek színpadra, s nyújtották a tőlük elvárható, nagyon magas színvonalú teljesítményüket, egy domaházi és egy somogyi dalcsokrot énekelve.
Kicsivel később az Asszonykórus adta elő mezőföldi és a Balaton környéki (kicsit hazai) csokrétáját.
A felnőttek ilyen összeállításban (tagok mentek, újak jöttek) először vettek részt minősítésen. Ez azonban nem látszott a produkción, s életük egyik legegyenletesebb, kiegyensúlyozott teljesítményét nyújtva énekeltek, s aztán vártuk a nagyérdemű döntését. Nem is hiába…
A Kéthelyi Asszonykórus három arany minősítés után végre megkapta az oly régóta áhított arany páva díjat, s a Kéthelyi Középiskolások Kórusa is hasonlóképpen, de immár harmadszor kapta meg e rangos elismerést. Örömünk határtalan, s csak halkan jegyezzük meg, hogy hazánkban nincs egyetlen olyan falu, sőt város sem, ahol két „aranypávás” kórus énekelne egymás mellett, de két, külön korosztályban a felnőttek között. S nincs egy helység sem, ahol két – ilyen magas elismeréssel bíró, népdalt éneklő kórust tartana fenn az önkormányzat.
Nagy köszönet a lányoknak, asszonyoknak, és köszönet az Önkormányzatnak is! Én nagyon büszke vagyok rájuk.
|