Élményeim a sítáborról

Az idei tanévben január 4-én, egy vasárnapi hajnalban indultunk síelni a szlovákiai Certovicára. Szállásunkra örömmel és izgalommal telve érkeztünk meg délután két óra körül. Este tíz óráig, a takarodóig még sokat beszélgettünk, a fáradság ellenére a lefekvés egy kicsit elhúzódott.
Az igazi sítábor csak másnap kezdődött, megkaptuk a síbérleteket, a haladó síelők már siklottak is a felvonóhoz, hogy tanári felügyelet nélkül csúszhassanak le. A kezdők Bajnok Éva tanárnő, Nagy Gábor tanár úr és természetesen Kern Zoltán igazgató úr segítségével kezdték elsajátítani a síelés művészetét a gyakorlópályán. Este mindenki fáradt volt, ezért hamar elaludtunk.
Szerdán már a kezdők is csatlakoztak hozzánk, sokan várták ezt a napot, hiszen tanári kísérettel felmehettek az egyik legnehezebb pályára. Szerencsére mindenki megúszta maradandó sérülés nélkül, a kisebb-nagyobb esésektől eltekintve. Az elemózsia, amit otthonról hoztunk, teljesen elfogyott, ezért tanári engedéllyel szerveztünk egy kirándulást a közeli faluba, hogy készleteinket feltöltsük. Síelés után indultunk a 3 km-es útra. Odafele egyszerűen lejutottunk a lejtőn, felfelé már nehezebben másztunk a megpakolt hátizsákokkal.
Másnap reggel izgatottan ébredtünk, mert ez volt a kategóriák szerinti verseny napja. Hamar túlestünk a két fordulón, utána szabadon síelhettünk. Mindenki kihasználta az utolsó napot.
Szombat reggel sajnálkozva indultunk haza. Útközben megálltunk, hogy elkölthessük megmaradt koronáinkat. A határról három óra veszteglés után mehettünk tovább. A következő megálló Székesfehérvár volt, ahol végre magyar ételt ehettünk. Este 7 órakor érkeztünk Kéthelyre.
Sokáig fogjuk még emlegetni ezt az eseménydús hetet.

Berta Zsófia 8.a