Tücsök vagyok, ott lakom a nádas közepén. El-eljárok muzsikálni más vidékekre.
Egyik este hazafelé tartok, s a csillagfényes eget csodálva megállok egy nádszálon. Egyszer csak hangos nádzörgés zavarja meg merengésemet. Ismerős ifjút, Toldi Miklóst látom közeledni a holdfény ezüstös derengésében. De mit csinál ott a nád közt? Lehajol, nem is látszik. Közelebb ugrom, s mit látok? Farkaskölyköket simogat a balga. Baj lesz ebből, én mondom. Megzörren a nád. Jön az anyafarkas, és már ront is neki Miklósnak. Biztos távolból is jól látom a farkas vérző pofáját. Kemény legény ez a Miklós, ellátja a baját. De jaj, jön a hímfarkas! No barátom, most mi lesz? Én nem tudok segíteni, csak egy tücsök vagyok. Úgy látom, nem is kell. Felkapja Miklós a nőstényt, a kanhoz vágja. Üti a két farkast, míg ki nem múlnak.
Csend borul a tájra. Visszamerészkedem a termetes ifjú közelébe. Kimúltak a farkasok, a kicsik is eltaposva. Búslakodik Miklós, bár nem hiszem, hogy a farkasok miatt. Szegény fiú, valami nagyon bántja. Muzsikálok neki, hátha felvidítom vele.
|